Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legcikisebb élményeim

2011.03.12

Éppen tusoltam , amikor a négyéves kisfiam bejött a fürdőszobába, és fogkrémmel bajuszt és szakállt rajzolt magának Olyan cuki lett, hogy még vízesen kiugrottam a tus alól, hogy digitális gépemmel egy képet készítsek róla. A fotót feltöltöttem a netre, szétküldtem a barátoknak, rokonoknak. Vártam a dicsérő maileket. Először a férjem írt:"Szívem, nézd meg jobban a fotót..."
Megnéztem. Majd elsüllyedtem: a kép hátterében, a fürdőszobai gardrób tükrében ott vagyok én is egy digitális fényképezőgépbe öltözve.

 

Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot, hogy a hátsó ülésen nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt. Nem akartam, hogy utánam induljon, megálltam hát a járdán és visszamutatva rá, határozottan azt mondtam:
- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!
Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok, csodálkozva végigmért, majd megszólalt:
- Csak be kell húznia a kéziféket!

 

Suli után álltunk a haverokkal a folyosón, amikor elfutott mellettünk egy csapat 8.c-s. Az egyik ki akarta rántani a kezemből a tesi cuccomat, de nem sikerült neki. Erre én a középső ujjam felmutatásával és egy hangos ordítással illettem őt, de a kezem fent maradt, és szemben az ajtó mögül kilépett az egyik tanár.

 

Egyszer az iskolánkban szerelték a szekrényeket, és az enyém volt a legrosszabb állapotban. Utolsó óra után elővettem a kulcsot, ki akartam nyitni a szekrényajtót, de nem mozdult. Kiderült, hogy lecserélték az ajtót, és nem kaptam meg hozzá az új kulcsot. Térdig érő hóban tettem meg hazafelé 2km-t.

 

Összeismerkedtem egy helyes fiúval, és randit beszéltünk meg. Korábban odaértem, és rögtön megláttam őt az asztalnál egy másik lánnyal. Odarohantam hozzá, kiabáltam vele, és ocsmányságokat vágtam a fejéhez. Másnap küldött egy SMS-t, hogy miért nem voltam a megbeszélt helyen. Felhívtam, és emlékeztettem a történtekre. Ekkor azt felelte:
- Most már értem, miért volt olyan mérges a tesóm - és elmagyarázta, hogy este az ikertestvérével ordítoztam.
Átmentem hozzájuk, és bocsánatot kértem tőlük, de azóta sem merek a tesója szemébe nézni.

 

Egy kimerítő nap után a suliból hazaérve befeküdtem egy kád habos vízbe, hogy kipihenjem a a matekdoga fáradalmait. Elnyúltam a vízben, és fogalmam sincs, honnan jött rám, de a nagylábujjamat szórakozottan bedugtam a kád végében lévő csap csövébe. Amikor ki akartam húzni, meg sem mozdult. Kikiabáltam anyunak, hogy jöjjön és segítsen, de ő sem tudta kiszabadítani, pedig még a szappant is bevetettük. Azt mondta, hogy ne izgassam magamat, hoz segítséget. Legnagyobb rémületemre meg is érkezett a segítség: a szomszédunk, aki beállított az ezermesterládikájával meg a fiával, aki nagyon helyes srác! Miközben próbálták kiszabadítani a lábamat, ott kellett feküdnöm a kádban, és igyekeztem eltakarni magam a fürdőhabbal. Állítólag öt perc múlva már ki is szabadultam, de nekem óráknak tűnt. Legszívesebben a lefolyón a vízzel együtt én is eltűntem volna.

 

A barátom szülei nemrég színházba mentek, ezért ő felhívott, hogy használjuk ki az időt kettesben. Átmentem hozzájuk, és rögtön vetkőzni kezdtünk. Még sohasem feküdtünk le egymással, ezért egy kicsit ideges voltam. Ő viszont nagyon figyelmes volt, és nem erőltette a dolgot, inkább hagyta, hogy én mondjam meg, mit tehet és mit nem. Már egészen kezdtem belemelegedni a dologba, amikor a közelből éles, lövésszerű zaj hallatszott. Mindketten az erkélyablakhoz mentünk, és láttuk, hogy valaki tűzijátékot lőtt fel. Úgy, ahogy voltunk, meztelenül, összebújva kimentünk az erkélyre, és együtt bámultuk a színes fényeket. Amikor véget ért a tűzijáték, be akartunk menni a házba, de akkor a legnagyobb rémületemre az erkélyajtó meg sem akart moccanni. Még mielőtt kitalálhattunk volna bármit, az erkélyről megláttuk, hogy a szülei megérkeztek, akik végül beengedtek minket. Egy rossz szót sem szóltak, de életemben nem voltam ennyire kiszolgáltatott helyzetben: meztelenül befutottam, magamra kaptam a ruháimat, és szó nélkül, sírva elrohantam tőlük. Egy hónap múlva szakítottam a fiúval, ezért ő bosszúból mindent elmesélt a haverjainak, akik azóta is rajtam röhögnek.

 

A lehető legrosszabbkor csörgött a mobilom, éppen a bank előcsarnokában voltam, ügyintézés előtt. Háromszor hívtak gyors egymásutánban, háromszor nem szólt bele senki. A harmadik alkalommal leesett, hogy ez nem lehet más, mint Pancika, a kétéves unokahúgom, akinek egyik hobbija, hogy minden létező telefonon telefonál, de persze még nem tud beszélni, szinte kizárt, hogy más így szórakozzon velem. Tehát kedvesen szóltam a harmadik telefonálónak:
- Pancika, Te vagy az? Tudod, hogy nem szabad elcsenni az anyu telefonját és nyomkodni. Mondjál szépen valamit Katkának, jó?
Negyedszer már vonalasról hívtak, az én egyik drága ügyfelem és bevallotta, hogy az első három is ő volt, csak valami zavar volt az Erőben, így én nem hallhattam, ő viszont minden szavamat...

 

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre. Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb.
8:45-re értem haza, nem volt mar idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok...
A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam, hogy miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése, stb. Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat. - mondtam neki.
Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!